Ma megint az első bejegyzésemre utalnék vissza, csak most más szempontból. Holnap már tényleg más vizekre fogok evezni, és valami kicsit vidámabb témával próbálok előállni, de úgy gondolom, hogy emellett nem mehetek el szó nélkül, hisz eléggé aktuális. Tehát a mai témám az eutanázia lenne.

Pár napja kezdődtek a híradások, hogy az Uzsoki kórházban több, mint 70 beteget segítettek át a halálba morfium beadásával. Mindegyikőjük végstádiumú daganatos beteg volt, így tehát csak felgyorsították az elkerülhetetlent. De, ahogy az lenni szokott, a névtelen informátor akcióba lendült és 6 év után végre elment a rendőrségre. Most meg megy a hercehurca, hogy akkor, kik, mikor, hogyan, hány embert "öltek meg".

Olvasgattam pár statisztikát, ahol a megkérdezettek 66%-a támogatta a kegyes halált, bár leginkább a passzív formáját. Ez azt jelenti, hogy nem kell kérni az életmentő beavatkozást, és ezáltal nem ad esélyt a túlélésre. Az aktív forma pedig a fentebb emlegetett gyógyszeres túladagolás, aminek bár kisebb, de így sem elhanyagolható a támogatottsága (27%). A kategorikus ellenállók ezzel szemben "csak" 13%-ot tesznek ki.

Az ellenzők persze azzal érvelnek, hogy nem játszhatunk istent, nincs jogunk más sorsa felett dönteni, de nem tudom, hogy belegondolnak-e, milyen lehet hónapokat, éveket kínokkal tölteni. Abban sem vagyok biztos hogy néhányuk nem maga kérte a megváltást, így békében, nyugalomban és huzamosabb ideig tartó fájdalmak nélkül távozhattak el.

Persze azt sem mondhatom, hogy nem lenne hatalmas bennem az élni vágyás, és nem akarnék foggal-körömmel ragaszkodni a még megmaradt, csekély számú napjaimhoz, amit a családommal tölthetek. Fene se tudja, hogy mit tennék, azt hiszem addig nem is mondhatunk objektív ítéletet, amíg nem kerültünk hasonló helyzetbe.

Úgy gondolom talán az lehetne a megoldás, ha a magunk sorsáról dönthetnénk. Úgy, ahogy nyilatkozhatunk a szervadományozásról, illetve a mesterséges életben tartásról, az eutanázia mellett vagy ellen is tehessük le a voksunkat. Utálnám, ha más határozna a sorsom fölött, akkor is ha a halálomról döntene, és akkor ha arról,hogy "kötelességem" életben maradni, mert ez a szabály.

A tények: http://index.hu/belfold/2011/11/22/uzsoki/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.