Beköszöntött a sárkány éve. A változások az "okosok" szerint visszafordírhatatlanul utolérnek minket, mert a sárkány évében ez van és kész. Hidd már el, hogy az elhibázott politikai döntések, a cunamik, és atomkatasztrófák, nem az emberi hülyeség határainak feszegetése, illetve Földanya gonosz játéka miatt következnek be, hanem mert ennek a jegynek ez a sajátossága. Minden rá lehet kenni, mert ez szükség szerű, előre elrendeltetett és úgy sem tudsz mit tenni ellene.

Jók az ilyen globális "okok". Nem kell azon gondolkodni, hogy mit csináltál rosszul, vagy hogy tényleg megérdemled a jutalmat, elég csak annyit mondani: "fordult a kocka". Van akinek pozitív, van akinek negatív irányban. A hit mindent megmagyaráz. Kapaszkodót nyújt, de olykor, ha túlságosan hiszel benne, elvakít. Bigottá tesz. Esetenként akár gonosszá is. 

"Mondottam ember küzdj, és bízva bízzál." Küzdd végig az életet, és bízz bennem, abban aki nem tud felelni a kérdéseidre. Ez már egy másik vallás. Európában nem fog bekövetkezni "születésbumm", azért, mert a sárkány gyerekek okosabbak, szebbek, gazdagabbak, meg úgy általában cukibbak lesznek. Nem kellett a leendő anyukáknak összeszorított lábbal kivárniuk január 23-át, hogy biztos "előnnyel" induljon a gyerek a világba. De mi sem vagyunk esetenként kevésbé elvakultak.

Tudom persze, hogy nem szabad mindenkire vonatkoztatni, itt sem mindenki hívő katolikus, meg ott sem mindenki programozza a gyerekszülést erre az évre. De nekem nagyon nehéz megérteni ezt. Lehet, hogy azért mert én nem hiszek, vagy egyelőre nem tudom, hogy miben hiszek. De nehogy már az döntse el a gyerekem sikerességét, hogy én mikor értem abba az életszakaszba, hogy nyugodt szívvel családot alapítsak. És ne mondja nekem senki, hogy bízzak valakiben, akit sosem láttam, és még annak sem felelt, csak ködösített akivel "tényleg" beszélt.(Igen, Ádámról beszélünk). Ez tényleg az ember tragédiája.

Néha azért kicsit irigylem azt, aki tényleg hisz. Nemcsak mutatóba jár el a templomba, hanem, mert ott csevegni tud Istennel. Megéli. Átérzi. És az irányításával jobb emberré tud válni. Vagy talán csak maga miatt változik meg, és el sem hiszi, hogy isteni beavatkozás nélkül is tud ilyen erős lenni...

Engem egyelőre riaszt a gondolat, hogy egy vagy több "lény", személy ücsörög odafent és előre tudja, hogy mi lesz velem. Elveszi a választási lehetőséget, az önálló cselekvést. Hívhatjuk Istennek, Jahvénak, Sorsnak, egy és ugyanaz számomra. Hangsúlyozom, számomra. Lehet, hogy még bele kell nőnöm a hitbe. Fogalmam sincs. Majd kiderül...

/Sajnálom, ha kicsit személyes lett, és talán van akinek sértő, bár próbáltam kiemelni, hogy az egészséges hittel nincs bajom, csak nem passzol hozzám. Egyáltalán nem erről akartam írni, de így hozta a Sors. Hopp, tán nem ellentmondásba kerültem magammal?!/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.