Ma társadalom ismeret (vagy etika?!) órán egy érdekes kérdést feszegettünk, de mivel csak fél órásak voltak az órák egy gondolat bennem rekedt, úgyhogy most ezúton szeretném megosztani a nagyérdeművel.

Szóval egy fiatal srácról volt szó, aki nevelőintézetben élt, és a nevelője 10 éves kora óta folyamatosan bántalmazta. A gyerek évekkel később megszökött, de a tél beálltával segítséget kellett kérnie a nevelőtől. Viszont a lakásban talált egy kést, begőzölt, és a hosszú évek megaláztatásait úgy vezette le, hogy halálra szurkálta a felnőttet. 15 évet kapott.

Felvetődött a kérdés, hogy ha ennyi időt elvesznek az életéből, mégis hogyan lehet ezután belőle normális ember? Hogy tud visszailleszkedni a közösségbe, ha ilyen fiatalon ilyen hosszú időre elszigetelődik a világtól? Nem lenne-e jobb, ha jogos megtorlás címszavával csökkentett büntetést kapna? Bár az önbíráskodás bűn, de ki tudná ép ésszel kibírni hosszú évek megpróbáltatásait?!

Végül arra jutottunk, hogy szegény srácból már csak defektes, kiközösített felnőtt lehet, mert a társadalom nincs arra kódolva, hogy az ilyen nehéz eseteket újra magába fogadja. Végképp perifériára került. És ha kiszabadul is kezdődik elölről az ördögi kör, mert tisztességes állást nem kaphat ilyen priusszal, de akkor hogy tartsa el magát?

És itt jön az én kérdésem. Tegyük fel, hogy mondjuk 3-5 évet kap, mert a bírónak megesik rajta a szíve, a társadalom tárt karokkal várja vissza, mert ő csak az áldozat, és ha nem is könnyű, de viszonylag normális, igazi életet tud élni. De hogy képes élni a bűntudattal? Ha ő annyira jó ember, akkor ezt éreznie kell. Akkor is ha jogos a gyilkosság. Akkor is, ha megbánta. De ezzel hogy lehet együtt élni? Ilyen múlttal élhet valaki normális életet?

Arra jutottam, hogy azzal az egy tettével örökre elbaltázta az életét. Mindegy hogy 5vagy 15 év. Lehetünk toleránsak, lehetünk együtt érzőek, de őt magát akkor sem tudjuk feloldozni, mert elkövette. A legnagyobb büntetés pedig úgy is ez számára és néhány év börtön nem teszi semmissé a cselekedetét, élete végéig cipelnie kell magával a tudatot.

Cáfoljatok meg, ha rosszul gondolom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.