Szűk fél év kihagyás után, ismét írok. Jó érzés újra itt klimpírozni, de az a legjobb az egészben, hogy ismét van valami, ami megihletett. Olyan rég éreztem már ezt...

Tegnap este egy igen érdekes filmbe futottam bele. Sejtettem, hogy jó lesz, de valahogy ambivalens érzéseket keltett végül bennem. Mert az egyik felem azt mondja, láttam már ennél sokkal jobb filmet, igazából ezerszer jobbra is meg lehetett volna csinálni. Mégis valahogy az alapgondolat nagyon elgondolkodtató, hajnalig pörögtem tegnap a témán, az elalvás pedig egyre csak csúszott.

Röviden felvázolva a történet elején egy bentlakásos iskolában járunk a ''70-es években, és három barát életébe pillanthatunk bele. Ez önmagában nem szokatlan, valahogy az egész olyan, mintha a Roxfortot Lowood-dal keverték volna össze. De persze itt jön a csavar. Kiderül, hogy ezek a gyerekek klónok, akiket arra "tenyésztettek ki", hogy szervet adományozzanak felnőttként a beteg embereknek. Ők a kívülállok szemében nem is emberek, csak lények. De mi nézők láthatjuk, hogy ők is majdnem olyanok mint mi, szeretnek, gyűlölnek, (meg)bánnak és a legfontosabb ragaszkodnak. Az életüket mély belenyugvásban élik, nem is kérdőjelezik meg a rendszert, hisz őket erre teremtették. 

A végét nem akarom lelőni, mert érdemes megnézni, de először dühített ez az egész. Hogy miért nem törnek ki, szöknek meg, vagy lesznek öngyilkosak?! Még az is jobb, mint 3-4 műtét után fokozatosan leépülni, aztán "megszűnni". De ők úgy fogják fel, hogy hatalmas szolgálatot tesznek az emberiségnek és "adva" halnak meg.

Viszont van itt egy még érdekesebb és félelmetesebb kérdés. Mi tennék az emberek helyébe? Nyilván az első gondolatom az volt, hogy ez undorító és elképzelhetetlen, hogy az emberiségi erkölcsi morálja idáig süllyedt, viszont másodszorra belegondolva elbizonytalanodtam. Mi van akkor ha ez az egyetlen esélyem a túlélésre? Vagy valamelyik családtagomnak, barátomnak, stb? Akkor is ilyen kategorikusan nemet mondanék? Hát őszintén bevallva fogalmam sincs. Nem tudom azt mondani, hogy nem használnám ki, de még azt sem mondhatom, hogy meg sem fontolnám. Mert igenis gondolkodóba ejtene... ha ott a lehetőség, őket ezért teremtették, és nem lázadoznak a sorsuk ellen, akkor nem menteném meg magamat vagy a szeretteimet? Van hogy az ideológiákat félre kell söpörni...

Őszintén ajánlom mindenkinek ezt a filmet, bár iszonyú depresszív, de azt hiszem az a jó film, ami elgondolkoztat és pörgésre sarkallja az agyam... hát ez olyan.

Ha pedig valaki tudja a megoldást, a biztost választ a félve feltett kérdéseimre, az jelentkezzen és ossza meg velem :)

És egy kis kedvcsináló: https://www.youtube.com/watch?v=pGMhSnsQnFk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.