Irodalom órán épp Aranynál járunk, akinek egészen sajátos bűn-bűnhődés felfogása volt. Egész egyszerűen börtön helyett megtébolyította a szereplőit. Láthatjuk Ágnes asszonyt, aki rögeszmésen mossa a vérmentes lepedőt, Eduárd királyt, aki akkor is zajt hall, amikor csönd van és V. Lászlót, aki egészen paranoid jellemet mutat.

Őszintén megmondva teljesen elvarázsolt. Téboly, mint büntetés. Bolondság egy életen át. Egyre-másra hallunk a gyermeküket megfojtó anyákról, akik (számukra talán jobbik eseteben) magukkal is végeznek, rosszabban pedig egész életükben megbomlott elmével, vegetálva élnek.

Aztán ott vannak azok is akik már nem voltak beszámíthatóak amikor szörnyű tettüket elkövették. Vegyük például a norvég tömeggyilkost, Anders Behring Breiviket, aki 77 embert ölt meg kegyetlenül és a friss vélemények szerint paranoid skizofrén, aki úgy gondolja kötelessége "tisztogatni". De lehet-e ez elég elégtétel a hozzátartozóknak? Igen megölte a párom/gyerekem/szülőm/barátom, de szegény pára bolond, nem tehet semmiről, a további élet számára nagyobb büntetés, mint a börtön. Így van? Ugye, hogy nem? Azt akarjuk, hogy megtorolják rajta szörnyű tettét és minimum életfogytig senyvedjen egy koszos börtönben.

A téboly számomra izgalmas. A Viharszigetben Leonardo DiCaprio, aki a végén már maga sem biztos a saját épelméjűségében. Az 5. Sally című könyv, amelyben 5-ből egy lesz, így mutatva be, hogy ma az orvostudomány állása szerint van, ami gyógyítható. (tegyük hozzá, a skizofrénia leginkább genetikus). A Gothika, ahol Halle Berry végül rájön, hogy tényleg őrült.

Igen, a téboly izgalmas, amíg nem testközelből tapasztaljuk meg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.