A minap a facebook-os baráti köröm hathatós „segítségével” belebotlottam egy sokkoló történetbe. Nyilván a videó címe és a kezdő kép, amit az elindítás nélkül is láthatunk (az egy más kérdés, hogy erre miért nem lehet „12/16/18-as karikát rakni”) ösztönzött, hogy megnézzem.

Egy fiatal lány, aki egy borzasztó autóbalesetben összeégett, elég figyelemfelkeltő és a képek meg az ilyen volt-ilyen lett szerkesztési mód még jobban üt. Szörnyű ezt kimondani, de első blikkre nem együttérzést, hanem undort éreztem. Szegény lány már csak egy torz mása, önmagának, akinek a létezéshez is folyamatos segítségre van szüksége.

Kérdem én: Megéri ilyenkor túlélni?  Élet ez egyáltalán? Őszintén megmondva ennél még a halál is jobb. Persze, aki nincs ilyen helyzetben, nem ítélkezhet (hálát adok az égnek ezért és reménykedem, hogy sosem kerülök hasonló szituációba), az életösztön nyilván dolgozik, de akkor is, szerintem ez a lány napi szinten feltesz magának hasonló kérdéseket.

És itt érkezünk el egy érdekes kérdéshez, valóban olyan rossz dolog az eutanázia? Nem lenne jobb szabadon rendelkezni a sorsunk fölött, ha már úgy is a nagy önmegvalósítások korát éljük? Vagy esetleg nem ruházhatjuk át a döntés meghozatalának jogát egy szerettünkre, akiben megbízunk eléggé ahhoz, hogy úgy ítélkezzen, ahogy mi is tennénk?

 Én sem tudom, mi a válasz és annál többet egyelőre nem is tehetek, mint hogy sűrűn fohászkodom, hogy ilyen véletlenül se történjen velem.

Videó: /Csak erős idegzetűeknek, min. 16-os karika!/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.